Mikecs Anna - Altató [antikvár]

1 Kicsi virágnak hívtak, és most árnyék vagyok, kicsi árnyék. Édesanyámat követem. Jékeiy Márta ténferegve járja Budapest utcáit, és reménytelenül magányosnak, szerencsétlennek érzi magát az emberek között. Egy szombat este, miután bátyja, Zoltán, elvitte valami összejövetelre, ahol Mikecs László barátai és kollégái közül is sokan jelen voltak, eldöntötte, kerülni fogja a múltjából ismert embereket, mert zavarja, hogy sajnálattal néznek rá és állandóan emlékeztetik őt gyászára. Huszonhat éves, három élet pusztult el mellőle rövid idő alatt és közben kis híján végeztek vele is. Állandóan - különösen éjszakánként, amikor ébren forgolódik az ágyában - visszafelé pergeti magában az eseményeket és gyötri a lelkiismeret-furdalás, mi lett volna, ha nem ragaszkodnak a Bánffy-féle lakáshoz Kolozsváron, vagy, ha hallgat édesanyjára és nem utazik le abba az átkozott Komlódtótfaluba. Gondolatban még sokáig csókolgatja férje arcát, és ugyaniigy eteti, az időjárásnak megfelelően ugyanúgy öltözteti gyermekét, mint azelőtt, de ez az önmarcangolás kibírhatatlanul fárasztó, éjjel nem alszik, nappal úgy jár, mint egy holdkóros. 9