Miért nem ment hozzá nagymama nagyapához [antikvár]

Önéletrajz Önmagáról csak nagyon híres ember írhat. Tehát rablógyilkos, moziszínész, futball-játékos és politikus. Holmi író-ember, akinek a népszerűségét a lapok és könyvek példányszáma és a színházak férőhelye korlátozza, nem illendő hogy ilyesmivel alkalmatlankodjék a közönségnek. Mert hiszen nem szorítkozhatok a száraz életrajzi adatokra. Kell egy kis jellemzés is. - ezt pedig okosabb, ha mással iratja meg. Más ugyanis megteheti azt, ami neki magának tilos: dicsérheti. Igaz viszont, hogy ehhez mindenki csak önmaga ért. Mert úgy dicsérni, hogy azzal a megdicsért meg legyen elégedve, határos a lehetetlennel. És semmi sem olyan fájdalmas, mint a rosszul sikerült dicséret. Ha valaki »levág« - arra azt mondhatom: - Ez bántani akart. Haragszik rám és mégsem tudott rólam rosszabbat mondani. Tehát mégis érek valamit. De ha valaki dicsér és nem eléggé dicsér! - Mi ez? - mondom. - Ez jóakaróm! Meg akar dicsérni, fel akar magasztalni és - »csak ennyit« lát bennem? Hát ilyen keveset érek én? Mi ez? Egyetlen kielégítő műfaj ezen a téren az álönéletrajz lenne, vagyis amit az ember harmadik személyben írna önmagáról, mélyen eltitkolva, hogy önmaga írta. Dehát el lehet azt titkolni? Nem lehet! Előbb-utóbb kisül a dolog és akkor kész a blamázs...