Megmarad a szeretet [antikvár]

Előszó „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izrael házában!' (Ezékiel 3, 17a) A bibliai koroktól kezdve az egyháztörténelem folyamán egészen napjainkig soha nem volt könnyű az a bizonyos „őrállói" tiszt, amiről Ezékiel próféta könyvében olvasunk. A prófétai tiszt, illetve a református lelkészek prófétai szolgálata mindig kockázatot magában hordozó küldetés volt. Eleget tenni a megbízó Úrnak egy olyan társadalmi környezetben, amely leginkább nem elfogadó és megértő, ez terhes megbízás is. Egyházunk struktúrájában a reformáció korának úgynevezett szeniorátusa, ami későbbiekben az esperesi tisztségben rögzült ugyancsak felelős és nehéz szolgálatot jelentett. Különösen igaz ez egy olyan időszakra, amelyben dr. Balogh László, a Bács-Kiskun-sági Református Egyházmegye második esperese szolgálati idejét töltötte. 1959-ben került az esperesi székbe, gyakorlatilag nem sokkal az 56-os forradalom után az államszocializmus, talán így pontosabb, a korai Kádár-korszak kezdetén. Gyakorlatilag nem sokkal az előtt szerveződött meg és kezdte „áldásos" munkáját az Állami Egyházügyi Hivatal. Egyházunk szolgálati területe már az 1948-as „Egyezménytől" meglehetősen lekorlátozódott. Az 56-ot követő megtorlások természetesen a Református Egyházat is érintették. Az újraszerveződő politikai hatalom a legszigorúbb kontrollt igyekezett tartani az egyház fölött. A gyülekezeti élet ténylegesen a templom falain belülre szorult. A mai értelemben vett társadalmi missziónak semmiféle lehetősége nem volt. A közelmúlt egyháztörténete legjobb tudomásom szerint még javában feldolgozás alatt áll. Jelenleg azonban még élnek olyan tanúk, akik annak az időszaknak