Madárlátta tollaslabda [antikvár]

Volt könyvtári könyv. Házilag ráragasztott nylon védőborítóval. A védőborítója minimálisan foltos.
"Ha az embernek hirtelen madara lesz, azt hiszem, nem is tudja igazán, hogy mije van. Azt gondoltam jómagam is, hogy: hát igen. Csipog; most először hallok ebben a lakásban verébcsipogást. Már úgy, hogy a veréb itt van, bent. Felvettem magnóra. Először láttam az ebédlőasztalunkon madarat ugrálni. Lefényképeztem. Aztán szerettem volna valahogy úgy egészen közel kerülni hozzá. Ezért láttam hozzá mégis a rajzolásához. Most meg csak ültem és féltem. Néztem a kosarat, néztem, ahogy felébredt, ahogy elkezd mocorogni, matatni; lehunytam a szemem, annyira féltem. Ahogy jöttem vele a parkon át, ezek az érzések mind megvoltak bennem, de csak most tudtam róluk. És most értettem meg, hogy nem rajtam múlik az egész... Éreztem, itt nem arról van szó, hogy először csipog a lakásban madár, először ugrál az asztalon veréb, hanem...." Hanem? Hogy miről is van valójában szó, arra a regény ad választ. A regény, amely egy izgalmas nyomozás története. Hogy milyen ügyben folyik a nyomozás? Érjük be annyival, hogy egy Ügyben s a teljes igazság felderítése érdekében. Egy tizenötéves fiú a teljes igazságot keresi. Arra keres választ, hogy "ha valami nem úgy van, akkor az emberek miért csinálnak úgy, mintha úgy lenne." És a nyomozás végén, ha nem is derül fény a teljes igazságra, mégis fontos felfedezésre jut hősünk, s az olvasó is, aki vele együtt éli át a lelkiismeretes és lelkiismereti nyomozás minden egyes mozzanatát.