Lipótmező [antikvár]

Ezen a napon ragyogó volt a Lidó. Melegen tűzött a nap. Az előkelő szálloda strandján találkozót adtak egymásnak a legszebb asszonyok és megjelentek az összes irigyelt férfiszépségek. Ott volt az angol kapitány, aki két hét óta a hotel bálványa, ott volt a francia márki, aki két lírát szokott kölcsönkérni a vendégektől és ott volt a spanyol torreádor, akiről sokan tudni vélték, hogy pesti és egy jövedelmező sikkasztás tette számára lehetővé a torreadori vendégszereplést. A strandzenekar modern slágereket játszott, a hölgyek másokra irányuló észbontó pillantásokkal ejtették kétségbe férjüket vagy soros udvarlójukat. Ózdy László mégsem érezte jól magát a Lídón. Darabja a télen igen nagy sikert aratott, száztizenötször játszották a Vígszínházban és zsebében a tantiémekkel hármas célt kötött össze, amikor leutazott Olaszországba. Először is a római királyi színház igazgatóságával akarta megbeszélni a darab rendezési kérdéseit. Másodszor egy kis impressziót akart felszedni az új darabjához, végezetül úgy érezte, hogy pihentető lesz néhány kedves, könnyű nyári kaland idegen környezetben.