Linának szerencséje akadt [antikvár]

Részlet a könyvből: Dezső bácsi a tornácon üldögélt és az udvaron kapargáló csirkéket nézte. De lehet, hogy nem is a csirkéket, hanem innen, vagy túl rajtuk az elmúlt esztendőket, amelyeknek az eleje de nagyon messze volt és mégis mintha csak tegnap lett volna! Ki hiszi el, hogy ötvenhat éve mult, mikor a keszthelyi akadémiát elvégezte? Annak, pedig, hogy Julit feleségül vette, ötvenegy! Haj, haj! Ötvenegy! És lám, szegény Juli annyi örömben és bánatban eltöltött esztendő után hűtlenné vált hozzá tavalyelőtt: átköltözött a falu túlsó szélére, abba a szomorú kertbe, amelynek a kapujára az van írva: „Feltámadunk!"... Hiszen fel, fel, csak az a keserves, hogy ehhez előbb meg kell halni! Mind meghalunk, ámbár a görbedi jegyző azt mondta erre egyszer, hogy az sem olyan bizonyos, mert lám, milyen sok ember járkál a földön, aki nem halt meg!...