Lemerülés [antikvár]

I. Természetes, hogy én a világ minden dolgát másként érzékelem^ mint az egészségesek. A világot nemcsak az élet és halál, az ifjúság és öregség, hanem sokkal inkább az egészség és betegség ellentétén keresztül látom. Évek óta virrasztom az éjszakákat, és csak hajnalfelé alszom két-három órát. Ilyenkor megtörténik, hogy néha-néha másra is gondolok, mint a púpomra. Kezdem talán a születésemen. Szüleim meglehetősen öregek valtak már, negyvennyolc éves az apám, negyvenegy az anyám, amikor világra jöttem. Anyám majd belehak a szülésbe. Bölcsőm fölé anyám szinte dermesztő gyöngédséggel hajolt; ezt Magdolna, két idős nővérem közül a fiatalabbik meséli. Örökké a karjaiban tartott - emlékszik Magdolna. Anyám mogodrva természetű, kék szemű, koromhajú, szép asszony volt. Hogy mogorvasága mit takart, arra megint csak nővérem próbált magyarázatot keresni. Szerinte apám esetlen, csúnya, nagy tudású, kevés szavú ember lévén, nemigen illett a szép asszonyhoz. Válás? Akkoriban úgy kezelték ezeket az eseteket, mintha anyám egyenest valamiféle bordélyházba szegődött volna.