Lámpafény [antikvár]

Részlet a könyvből: Lámpafény. Ha valaki Bódé Aurélt, a műépítőt, a mult hónap egyik estéjén megfigyelte volna, bizonyára különös fogalmakat szerez e kiváló fiatalember felől, aki a magyar főváros középületeit oly sok kitűnő alkotással gazdagította. A Belváros egyik ódon palotája előtt ugyanis, valahol a görög templom körül, legalább kétszázszor türelmetlenül rohant fel meg alá, s olykor-olykor mozdulatlanul húzódott meg a szemközti ház kapujában, kíváncsi pillantásokkal méregetvén az öreg épületet, melynek alacsony, kopottas erkélyét meggörnyedt szoborasszonyságok támogatták. A palota, legalább architektoniai tekintetben, igazán nem volt érdemes arra a feltűnő érdeklődésre, amelyet az új vaudville szinház geniális tervezője a késő éjjeli órákban tanusított iránta. Az idő ugyanis közel járt már éjfélhez, s az elhagyott vidéken, ahol hónapos szobákat is csak ritkán adna ki, úgyszólván egyetlen lélek sem volt látható az utcákon.