Költöző nimfák [antikvár]

Részlet a könyvből: A fürdő verandáján hárman ültek. Egy hatvanévesnek látszó öreg úr, aki pipázott és a fekete kávéját kavargatta, egy középkorú férfi, aki bőrnadrágot és bőrsipkát viselt s egy harminc-harmincötéves fiatalember, aki azzal szórakozott, hogy a kutyáját cukordarabkákkal csalogatta. Egyébként köröskörül zsongó, álombaringató csönd volt és a kávéház egész környékén nem mutatkozott egyetlen élő lény se. 1871 julius 15-ike volt. A fürdőt szegélyező hegyekről száz és száz fenyő küldte illatát a fából készült házak közé, amik inkább hasonlítottak egy gyárépület raktáraira, mint villákra, amelyekben kényeskedő vendégek laknak. Az egész telep szegényes és szomorú benyomást keltett; a nyolc-kilenc villán, a rozzant kávéházon s a kopott vendéglőn kivül jóformán semmi se volt itt, ami az emberi kulturát hirdette volna. De a természet bőven kárpótolta, amit az emberek gondossága elmulasztott; távolról idefehérlett a havasok hósipkája s a fürdő körül beláthatatlan rengetege zöldült a tűlevelű óriásoknak.