Kluger és társa I-II. [antikvár]

ELSŐ FEJEZET amelyben szól a rádió. - Jaj, Judit! Keress már valami egyebet ezen a rádión! Vagy azt hiszed, kellemes ezt az angol karattyolást hallgatni, mikor az ember egy szót sem ért belőle? Judit szembenült az anyjával a kerek ebédlőasztal mellett és azzal foglalkozott, hogy furcsa szarkalábakat firkált egy füzetbe. Az özvegyasszony tudta jól, hogy ez gyorsírás, de nem bírta magából kiirtani a gyanút, hogy az egész csak arra való, hogy ő ne értse, mit ír a leánya. - Mamuskám, csak még egy picit! Olyan ritka alkalom, hogy angolul írhatok diktálás után ... Az anyja felnézett a passziánszból és kerekre nyitotta a szemét: - Ezt írod? Amit a rádión hallasz? Nahát!... És ezért az ostobaságért kínozol engem? Igazán rémes! Judit sóhajtva állt fel, hogy engedelmeskedjék. Elcsukta a készüléket, majd előhozta a sarokból az írógépet az asztalra és hozzáfogott, hogy az imént felvett szöveget lemásolja. De alig dolgozott pár percig, az anyja újra megszólalt, most még türelmetlenebbül: - Igazán nem értem! Hát bosszantani akarsz?... Mikor arra kértelek, hogy keress valamit! Egyszerűen bezárod! - Jaj, mamuskám! Ne tessék haragudni! Szórakozottságból! Tessék elhinni!