Kisváros [antikvár]

Részlet a könyvből: Egész este volt már, mikor a kirándulók megindultak hazafelé. Gyalog mentek, csak a kövér patikus mászott fel a pakkos szekérre és elzörgött nagy kalaplengetések közt, eddig már otthon is van. A többiek lekanyarodtak a dülőútra, amelyik a Báránydombon át nyílegyenest visz a kisvárosba. Elől ment Károly jól beszeszelve és igen kitünően érezte magát. Most a sötétben szürke haja feketének látszott, őmaga pedig ifjúnak, mint ezelőtt húsz évvel. Vígan lóbálta a kis kézi lámpást, mely minduntalan elaludt s ilyenkor az egész társaságnak meg kellett állni. Szidták is irgalmatlanul, de ő előbb egy ideig kurjongatott: hölgyeim és uraim, szabad a csók! és cuppogott hozzá, csak azután gyújtotta meg újra a lámpabélt. Majd bolondos nóták jutottak eszébe ,amiket recsegve énekelt és mikor nem csinált semmit, akkor is mosolygott magában.