Kínos történetek [antikvár]

A kötet elbeszéléseiben három Čapekkel találkozik az olvasó. A harmadik részben (Apró történetek) azzal, akit más műveiből már ismerhet. Az első két rész (Kálvária, 1917. – Kínos történetek, 1921.) elbeszéléseinek írójával viszont ismerkednie kell: a fiatal, szkeptikus, relativista és „csodaváró” Capekkel, akit e tulajdonságai miatt el is marasztalt a korabeli kritika. Maga Capek így írt első kötetéről: „A Kálvária személyes motívuma egyrészt a háború volt (és a várakozás a csodára, vagyis, hogy számunkra jól végződik), másrészt – egy téves diagnózis alapján – a feltételezett halálos beteg, s így valamiképpen a leszámolás az élettel. Bizonyos értelemben áttérés ez: de nem a hitre, hanem az együttérzésre. A kínos történetek ezt folytatják.”