Ki a bűnös? [antikvár]

Kérésed meglepett, édes barátném. Néhány napig gondolkoztam rajta. Ebben a szomorú, epesztő, fakó korszakomban, ebben a fájdalmas válságban, mely, ég tudja, hová vezet - "írjam meg visszaemlékezéseimet". A gondolat eleinte megriasztott; de midőn a régmúlt alakjai lassan-lassan betöltötték lelkem s örvendező füzérben fogtak körül, már sajnáltam megválni tőlük és elhatároztam, írni fogok, hogy megrögzítsem, visszatartsam emlékeimet, minél tovább élhessek velük, mert olyan jól, oly szabadon érzem magam társaságukban... meg aztán úgy hittem, mialatt írok, megjön a tavaszi áradás és leviszi bárkámat a zátonyról.