Ketten [antikvár]

Én minden szépirodalmi könyvnek ezt a címet adnám.Egyszerűsítsünk le minden irodalmi témát a lehető legelemibb motívumokra s látni fogjuk, hogy a világ minden dolgát ketten intézik el; Wronszkij gróf és Karenina Anna, Coriolan és Róma, Manfréd és az Isten, Raszkolnyikov és a rendőrfőnök, Faust és Mephistopheles, Grandét és Eugenie. Gourmont ezt úgy fejezi ki, hogy regényben vagy drámában mindössze csak négyféle helyzet képzelhető el: az ember viszonya önmagával, a többi emberrel, a másik nemmel és végül a végtelennel, amit Istennek vagy természetnek nevez. Minden irodalmi mű beletartozik e négy képlet valamelyikébe, de ha a világon csak egy téma volna - Daphnis és Chloé témája - az is elegendő volna.Mert a világ két részre oszlik: az egyik rész én vagyok, a másik - a kisebbik - az, amely rajtam kívül van. Ezért minden novella, dráma vagy regény tulajdonképpen két szereplő között bonyolódik le. A világ minden elbeszélőművének ezt a címet lehetne adni: Ketten. Flaubert úgy gondolja, hogy nincsenek is dolgok, csak helyzetek és viszonyok és összefüggések vannak két ember, vagy egy ember és a világ között. Tulajdonképpen csak azért van minden, mert két princípium vagy két ember összeütközik; ezért van tragédia vagy komédia, ezért születik meg a vers és a népek ezért viselnek háborút. És végül még a principiumok is csak ketten vannak; az egyik az éhség, a másik a szerelem. Nincs is emberi mozdulat, világtörténelmi esemény, drámai összeütközés vagy regényes helyzet, amely végső okon nem ebben a két elvben lelné magyarázatát.