Két nemzedék [antikvár]

ANDRÉ MALRAUX Az a negyvenöt esztendő, amely a kinai szülőháztól a francia miniszteri székig vezetett, nemcsak az emberiség életében volt példátlanul kalandos és problémák tömegét felvető. André Malraux saját személyében is igyekezett átélni kora nagy kalandjait és az emberiség nagy problémáit, hogy azután regényeiben időtállóvá rögzítse e válságos kornak és embereinek képét. Lelki alkatánál fogva forradalmár: egyéni szükségleteinek kiélése állítja a közösség szolgálatába, ő maga is tisztában van ezzel a belső ellentmondással Hite szerint a forradalmár természeténél fogva individualista és előbb-utóbb szükségszerűen ellentétbe kerül a modern forradalmak közösségi eszményével. Ez a tétel persze nem általánosítható, de Malraux esetében okvetlenül érvényes, mivel az ő forradalmár alakjainak, akárcsak írójuknak, a forradalom egy kissé öncél és legelsősorban kaland. Kalandkeresését azonban nem szabad összetévesztenünk a ,,szórakoztató regények" hamisított romantikájával. Malraux ugyanazt várja a kalandtól, mint az igazi romantikusok, vagy még inkább közös irodalmi és lázadásbeli ősük, Byron: az emberinek igazi megismerését. Ezért lázadozott tettekben és költészetében Byron, ezért hajszolták az élet váratlan fordulatait a nagy romantikusok, ezért kellett André Malrauxnak forradalmárrá lennie a Kuomintang vérző Kínájában, ezért volt repülőtiszt a spanyol polgárháborúban és ezért fonódnak regényeiben elválaszthatatlan egységgé a kalandok a legfőbb, a végső kérdésekkel...