Kések ideje [antikvár]

A férfi íróasztala mellett ült, veséje táján meleg sál csavarodott a derekára, a kályhából kikandikáló lángok még a villanyvilágításban is látható fénynyalábokat vetítettek a hátára. Írógépéből kifejtette a befejezett kéziratot, valamit javított még rajta, majd felesége felé fordulva hangosan olvasni kezdte. Az asztalon a papírvágó kés átvette a férfi mély hangjának rezgését, és alig észrevehetően remegni kezdett. A férfi kimelegedett az olvasásban. Tarkóját megtörölte, majd, hogy idegességét leplezze, a papírvágó kés nyelére göngyölítette a lapokat. - Te tudtál-e ezekről? - kérdezte hallgatag feleségétől, aki kötőgépére támaszkodva követte a felolvasást. - Megint lehetetlenséget kérdezel - kapta fel a fejét az asszonyka -, azaz kérdeztek, barátaid is mintha így tennének... Írnak, írnak, közben elvárnák, hogy mindenről tudjon a hallgató feleség, vagy olvasó...