Kék sorsjegy [antikvár]

Lottó 1 A szerencseosztással indult, gépbe táplált flippergolyó testeinkkel. Az egymásba érő serdülések évében jártunk, a lányok ájuldozni meg nyúlni kezdtek. Az orvosomnál a rendelőintézetben a testmagasságunk jelölésére szolgáló falrész mintha légypetékkel lett volna telepöttyözve. A többi között ott volt valahol az enyém is. Egyenes hát, egyenes hát, szólt rám a doktornő. A lapockámra csapott vonalzóval. Fölnéz! Mit lát? Csak a mennyezeti tapétán gyűlő port, doktornő, akartam volna mondani. Jegyzetelte a testem. Rágtam a bőrkeményedéseimet. A doktornő gézlapokat tekert a sebes hüvelykujjaimra. Ne harapdáld már magadat, szólt rám, és feljegyzett még valamit, úgy tippeltem, azt, hogy Gondviselőnek alkalmatlan. Apámtól kaptam egy drótszőrű szürke kutyát a tizenegyedik születésnapomra a szívem miatt. Nyomás!, ordítottam neki, ha lemaradt tőlem. Ez