Kék macska [antikvár]

1. FEJEZET 1901. Budapest, Nyugati pályaudvar A Nyugati pályaudvar füstös peronján egy sötétszőke hajú, élénk tekintetű fiatal lány toporgott a körülötte kavargó tömegben. Eliza szinte megszédült a nagy embermassza közepén. Tiszta, de kopottas ruhája az anyja régi ünneplője lehetett, talán még az előző évszázadból. A mellényére csinos öltésekkel felvarrott foltok nincstelenségéről árulkodtak, akárcsak a kicsinyke szürke batyuja, amit kezében szorongatott. - Lóduljon, vagy arrébb lököm! - mordult rá egy barátságtalan hang a tömegből. Ez volt az első mondat, amit Budapesten hallott. Lesütötte szemét, és próbált kisietni a fullasztó állomásról. Az utcára kilépve egy villamos robogott el előtte, mire a lány szája tátva maradt. Elképzelése sem volt, miféle erő hajtja a járművet. Finoman megrázta a fejét, és nagyokat pislogott, hogy felocsúdjon. Nem tudta, mire számítson, mikor Dócon felrakták a vonatra, de bátran elindult az ismeretlenbe. Egy méltóságos asszonyhoz, egy igazi grófnőhöz a Király utcába. - Elnézést a Király utca? Tudna nekem segíteni, merre induljak? - fordult az első nőhöz, aki melléje lépett. A csipke napernyőt kecsesen tartó, elegáns kisasszony undorral húzta