Káosz és rend 1. [antikvár]

előhangKr. u. 1031Igéket hava (május)/ pünkösd elötBihar nyugati gyepűjénélA jobbágytiszt a gázló folyóba ereszkedő kavicsos lejtőjén visszafogta az aranyfakó mént. Figyelmes, négylábú társa a levegőt szimatolta, érzékeny füle szokatlan zajok után kutatott, és tágra nyílt, mélybarna szeme a csöndbe burkolózó túlpartot kémlelte.-Csak nyugodtan, cimbora! - mondta a tiszt, s végigsimított a ló gonddal fonott sörényén. Aztán tekintete végigszaladt az erdőség előtti nádason. - Hadd lám, mit találtál!A csődör felhorkant, mellső lábával türelmetlenül toppantott, és fejét kissé elfordítva a folyó másik oldalán elnyúló széles, ugaron hagyott mezőséget s mögötte az erdő mélyzöld falát figyelte.-No! Társat leltél? Ott, azt a fehéret Nem magában kóborol, nyerget látok a hátán Csikordult a föveny, amint néhány embere utolérte. A tiszt így szólt hozzájuk:-Szabad és biztonságos a gázló. A nagyasszonynak mondjátok meg, hogy átkelek, és megvizslatom az erdőszélt. Megtudom, ki van ott Arra fut tovább az út Biharnak.A folyóba ereszkedett, s hagyta, hogy lova előbb megszimatolja a vizet, majd hosszan kortyoljon. A mén így azt is tudatta vele, hogy a lápvidéket átszelő folyó tiszta, a környék pedig valóban nyugodt.