Kádár Anna lelke I-II. [antikvár]

Részlet a kötetből: Az időtlenségben Voltam, mikor nem éltem és leszek, miután meghaltam. A homályról, mely néha szavaimat borítja, nem én tehetek; nem tudok közvetlenül szólni; van közöttem és az olvasó között valami, vagy valaki, aki fátyolosítja hangomat. Nem én magam, hanem a testem és az olvasó teste; s talán az író is, akin át beszélek. Mindezt meg kell még magyaráznom s meg is kísérelem majd, hogy megértessem rendkívül nehéz helyzetemet s ezen át majdnem mindnyájunk sorsát. Emlékszem születésemre s ha a körülményeket nem is tudom pontosan idézni, a lényeget ismerem.