Játék a múzeumban [antikvár]

Részlet a könyvből: "Most, mikor elhatároztam, hogy megírom Barcza tanár úr iszonyatos és váratlan halálát, még ma is összeszorul a szívem. Hatodikos gimnazista voltam. Tavasz vége felé történt a tragédia, vagy inkább nyáron, június elején, mert a nyolcadikosok már megkapták az érettségi szünetet. Láttuk őket néha, a csendes folyóparton meg a temetőkert fái közt, bódultan belemerülve a magolásba. A mi városunkat mintha az érettségizők számára alapították volna. Forgalom jóformán csak az Erzsébet téren és a Kossuth utcában zajlott, a többi mellékúton meg sikátorban egy kerékpárcsengetés is eseménynek hatott. A komoly és tisztelettudó polgárok sohasem hangoskodtak, s a zajt felitta a rengeteg fa: platánok, akácok, vadgesztenyék, füzek a parton, nyárfák a temetőárok mentén, diófák a pincék előtt, szilva és sárgabarackfák az udvarokban. A temetőhegyről olyannak hatott a mi, dombok közé bújt, kis dunántúli városunk, mintha puha zölddel tömték volna ki a játék-utcasorok közét."