Istennői színjáték [antikvár]

Péterrel, pszichológus unokatestvéremmel üitem a pártközponthoz közeli eszpresszóban. Raportra készülődtem mint a cseh Charta-mozgalommal szolidarizáló nyilatkozat egyik aláírója. A félelem úgy csápolt bennem, mint egy polip.-Próbáld megfogalmazni, hogy mitől félsz! - javasolta Péter. - Még van tíz perc.Göndör fekete haja és sárgás arcbőre miatt sokan arabnak hitték, engem pedig cigánynak. Szánakozva figyelte vergődésemet.-Nem tudom megfogalmazni.-Félsz, hogy nem adják ki az új regényedet?-Igen. De most nem. Most semmi mástól nem félek, csak a beszélgetéstől ezzel a Folyton elfelejtem a nevét! - Reszkető kézzel kutattam a táskámban a noteszom után. - Ékes István.-Akkor próbáid végiggondolni, milyen fordulat adódhat beszélgetés közben, amitől félni lehet!-Nem tudom. Valami váratlan.-Elképzelhetőnek tartod, hogy visszavonod az aláírásodat?-Nem.-Én sem. Tehát leszögezhetjük, hogy a félelem nem érinti a lényeget.-Igen. Nem. Úgy értem: nem érinti.-Mi lehet az a mellékes dolog, amit érinthet?-A viselkedésem. Azt hiszem attól félek, hogy ha a lényeget illetően nem is adom be a derekamat, valamiképpen mégis méltatlanul viselkedem.-Mit értesz méltatlan viselkedésen?-Például, hogy idétlenül nevetgélek esetleg sírva fakadok. vagy zavaromban olyasmit mondok, amit ő félreérthet. Ez az! Attól félek, hogy féke fog érteni! Ők másképpen gondolkodnak, mint mi. Előfordulhat, hogy én csinálok vagy mondok valamit, és ő azt hiszi, hogy a saját normáimhoz viszonyítva méltatlanul viselkedtem. Például itt van a pontosság. Ha elkésnék, azt hihetné, azért nyegléskedem, hogy a félelmemet leplezzem. Ha pontos vagyok, azt hiszi