Bővebb ismertető
Az Iskola a határon a legismertebb és legnépszerűbb Ottlik-mű, „alapmű" egyúttal, a magyar regény egyik csúcsa. Nemcsak konkrét, hanem jelképes értelemben is „kötelező olvasmány". A színtér egy poroszos fegyelmű katonaiskola: egy kisközösség lélek- és személyiségpróbáló modellje és kritikája, akárcsak Musilnál. A regény azonban nemcsak erről szól, hanem mindenekfelett barátságról, becsületről, részvétről és magányról, olyan mélységekben és olyan egyszerűen, hogy Ottlik e művével „iskolapéldát" teremtett, hogyan lehet a legösszetettebb dolgokról megindító lélekre-vetkőz-tetettséggel, szívig érő tisztasággal szólni. Ottlik hatása a fiatalabb nemzedékekre példátlan, külön elemzés tárgya lehetne. Talán azért is, mert az Iskola a határon a kamaszkorból való kizuhanás és a kényszerű felnőtté válás katartikus regénye.
Ottlik Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva.
1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, ahol hangjátékokat fordított és írt. 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub tikára. A dogmatikus irodalom-politika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. Iskola a határon című, mára már klasszikussá vált nagyregényét 1959-ben, többszöri átírás után adták közre.
Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként íródott, Buda címmel Lengyel Péter gondozásában jelent meg. Ottlikot olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
Díjai
József Attila-díj (1981), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1985), Szép Ernő-jutalom (1988), Örley István-díj (1990)