Igazság-ügy [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
"Abból a feltevésből kiindulva kell újból vizsgálnia az ügyemet, hogy nem én voltam a gyilkos. - Nem értem. - Egy fikciót kell megalkotnia, ennyi az egész. - De hát végtére is maga a gyilkos, és így ennek a fikciónak nincs értelme - érveltem. - Csak így van értelme - felelte Kohler. - Magának nem is a valóságot kell vizsgálnia, az a derék Knulpe dolga, hanem a valóság mögött rejlő egyik lehetőséget a sok közül. Nézze, kedves Spät, a valóságot ugye ismerjük, azért ülök itt és fonok kosarat, a lehetségest viszont alig ismerjük. Érthető is. A lehetséges szinte végtelen, a valóságos szigorúan behatárolt, mert hiszen a sok lehetőség közül csak egy válhat valósággá." Friedrich Dürrenmatt legújabb regényében is kedvelt témáját, igazság és igazságügy kapcsolatát vizsgálja egy furcsa, látszólag indokolatlan gyilkosság történetét, okait nyomozva. A regény, amelynek megírásához az író már 1957-ben hozzákezdett, s jó néhány kísérlet után 1985-ben fejezett be, bővelkedik váratlan fordulatokban, s a filozófikus szerző végül meglepő magyarázattal szolgál.