Húszezer éjszaka [antikvár]

Részlet: A vízszintes csíkokat bámulta az ágyneműn, ahogy ütemesen mozognak föl és le. Föl. Le. Föl… Bántotta a tenyerét az anyag. Behunyta a szemét, elképzelte, ahogy az ezerszer mosott szövet rostjai minden lökésnél újra és újra felhorzsolják a bőrét. A bolyhos szálak egyesével dörzsölték be magukat a könyök véknyába. Egy mozdulat, egy újabb felszíni hámsérülés. Amúgy is érzékeny a bőre. Amióta a gyerekek megszülettek, küzd a nyavalyájával. Ha stresszel, menetrendszerűen megjelenik a bokáján és a könyökén a folt. Ég és aztán lehámlik. Mintha a teste így dolgozná ki magából minden keserűségét. Ott fájt neki a legjobban a szeretkezés, ahol a szárkapocscsontja vége az ágyba fúródott, amikor a férje lökött rajta egyet. Meg volt róla győződve, hogy Tomi igazán csak hátulról szereti. Hiszen minden alkalommal addig ügyeskedik, amíg a végén fölé kerül. Mint minden pasi, biztos ő is úgy érzi magát leginkább férfinak. Főleg akkor, amikor mindkét tenyerével megmarkolja a seggét. Most is fogja, holnap biztosan megint kék foltokkal lesznek tele a farpofái.