Horoszkóp [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy lány állt a newyorki Grand Central állomáson. A nagyterem közepén állt, melynek menyezete az égboltot imitálja, nappal is fénylő csillagokkal. A lány nem volt sem szép, sem csúnya. Semmi rendkívüli nem volt az arcán, egyszerű, fekete haja volt, egyszerű orra és legfeljebb élénken ragyogó szeméről lehetne azt állítani, hogy szép. Ahogy végigjártatta szemeit a menyezetre hamisított égbolton, önkéntelenül is elárulta, hogy nem utazni jött ide, hanem nézelődni. Alice „greenhorn" volt. Pár hónapja volt csak Amerikában és először látta Newyorknak ezt a hatalmas vasúti állomását. A 4-ik Avenuen ment a 42-ik utca felé és - minthogy sehol vonatot nem látott - eszébe sem jutott, hogy itt, a város közepén, pályaudvar lehetne. Csak azt látta, hogy a széles avenuet egy felhőkarcoló zárja el, amely körül hídszerűen emelt úttesten autók ezrei suhannak végig szakadatlan sorokban, mint ahogy egy hatalmas folyam habjai hömpölygik körül az útjukba eső sziklaszigetet. Alicet a nyüzsgő tömeg valahogy besodorta magával az állomásra. Vonatot még mindig nem látott, de a néger hordárok láttán kitalálta, hogy hova került.