Holt lelkek [antikvár]

Részlet a könyvből: N. kormányzósági város vendégfogadójának kapuján elég csinos, ruganyozott, kisebbfajta cséza gördült be, amilyenen agglegények szoktak utazni: nyugalmazott alezredesek, törzskapitányok, körülbelül száz főnyi jobbágysággal rendelkező földbirtokosok, szóval csupa olyan ember, akinek vagyoni helyzete közepesnek mondható. A csézában egy úr ült, nem különösen szép, de nem is csúnya, nem túlságosan kövér, de nem is sovány, nem lehetett volna ráfogni, hogy öreg, de azt sem, hogy valami nagyon fiatal. Megérkezése a városban semmiféle izgalmat nem okozott, nem is volt benne semmi figyelemreméltó. Csak a fogadóval szemközt lévő csapszék ajtajában ácsorgó két muzsik tett rá valamiféle megjegyzést, de az is inkább a hintóra vonatkozott, mint a benneülőkre. - Nézd a! - mondta az egyik a másiknak - micsoda kerék! Mit gondolsz, kibírná az a kerék Moszkváig, ha kellene? - Ki - felelte a másik. - De Kazányig, azt hiszem, már nem bírná. - Kazányig nem - felelte a másik.