Hirtelen az erdő mélyén [antikvár]

Részlet a könyvből: "Imanuela tanárnő elmesélte a diákjainak, hogy néz ki a medve, hogyan lélegeznek a halak, és milyen hangokat hallat a hiéna éjjel. Ki is aggatta az osztályban néhány állat és madár képét. A gyerekek többsége csak gúnyolódott a tanárnőn, mert ők még egyetlen állatot sem láttak életükben. Sokan közülük nem is igen hitték, hogy élnek a világon ilyen teremtmények. A mi környékünkön legalábbis nem. Ezenkívül, mondták, ez a tanárnő az egész faluban nem bírt találni egyetlen embert sem, aki hajlandó lett volna feleségül venni őt, ezért van, mondták, tele a feje rókákkal, fecskékkel, mindenféle kitalációkkal, amiket az egyedülálló emberek szoktak kiagyalni nagy magányukban. Csak a kis Nimi kezdett Imanuela tanárnő meséi miatt éjszakánként állatokról álmodni. Majdnem mindenki kinevette az osztályban, amikor reggel, alighogy megérkezett, elmesélte, hogyan változtak a sötétben az ágya mellett álló barna cipők két sündisznóvá, melyek a szobájában mászkáltak és matattak egész éjjel, de reggel, amikor kinyitotta a szemét, hirtelen ismét az ágya alatt pihenő, közönséges cipők lettek belőlük. Máskor fekete denevérek látogatták meg éjfélkor, a szárnyukra emelték őt, és a házfalakon keresztül átsuhantak vele a falu egén, át a hegyek és az erdők felett, míg végül egy elvarázsolt kastélyhoz értek."