Hibátlan [antikvár]

Summer „Na, van itt neked egy dühös sátánfajzat, Eaton!" A hatalmas bika hátán ülő jóképű cow^boy nevet, majd fogást vált a kötélen. Fekete szeme villog a képernyőn, sisakrácsa között jól látszanak kemény arcvonásai. „Minél jobban ugrálnak, én annál jobban örülök." Alig hallom, mit mondanak, mert a tömeg igencsak zajos a hatalmas arénában, és a zene is üvölt a háttérben. De a képernyő alján futó feliratban minden lényeges dolog benne van, amit máskülönben nem tudna az ember. A karámra támaszkodó fiatalember felnevet, és megcsóválja a fejét. „Biztos az a sok tej, amit megiszol. A világhírű Rhett Eaton soha nem töri össze magát." A könnyen felismerhető cowboy vigyorog, hófehér fogai kivillannak a fekete sisak rácsai közül, borostyánszínű szeme kacsint. Elbűvölő a mosolya, amit jól ismerek, mert órákon át bámultam ragyogó, nyugodtabb változatát. „Menj a francba, Theo! Tudod, hogy rohadtul utálom a tejet!" Theo is vigyorog, majd kis akcentussal folytatja az ug-ratást: „Cukin nézel ki azzal a kis bajusszal, amit a szád fölé festettél. Jól áll egy ilyen öreglegénynek is."