Helyzetgyakorlat [antikvár]

A könyv tartalmából: Kőrösi András, történelem-szociológia szakos bölcsészhallgató tekintélytisztelő fiatalember volt. Tekintélytisztelete nem gyakorlatot jelentett, hanem készenlétet. Szellemi vezetőt keresett. Én tanítványnak születtem - ismételgette magában. - Ha nem találok mestert, elveszek. A lukas órákban a pesti Duna-part lépcsőjén üldögélt egyedül. A jó tanítvány minden tulajdonsága megvolt benne: tudásvágy, hűség, szerénység s a rajongás képessége. Lankadatlanul kereste a drágakövet, amelyen nem fog a karcolás. Már három éve szünet nélkül karcolt. Társai összeférhetetlennek tartották, tanárai pimasznak. A halhatatlanokkal is rossz viszonyban volt. Szabad idejében főként etikai műveket olvasott, s egy idős matematikussal, akivel az olasz étteremben ismerkedett össze, a társadalmi igazságosság esetleges matematikai leírhatóságáról folytatott hosszú beszélgetéseket. A harmadik egyetemi évet követő szünetben adatgyűjtési munkát vállalt, augusztusban azonban megbetegedett. A kórházban vesemedence-gyulladást állapítottak meg. Láztól szédelegve összecsomagolt, vonatra ült, s mintegy álomban tette meg az utat Gy.-ig, ahol az anyja lakott.