Haszdrubál - Az utolsó karthágói hadvezér [antikvár]

Pár napja elkezdtem diktálni a Visszaemlékezéseimet Magónak, hűséges hadsegédemnek, aki követett a száműzetésben. Sokáig tétováztam, hogy megterheljem-e ilyen fáradságos és rangjához méltatlan feladattal. Sokkal jobban forgatja a kardot, mint a tollszárat, és hívhattam volna egy tollnokot, ha nem volna tanácsos a legszigorúbb titoktartás. Mi végre döntöttem így? Még mindig jó egészségnek örvendek, ha az öregség első jelei meg-megérintenek is. Még hosszú évekig elélhetek. Attól tartottam azonban, hogy valami egyszerű baleset vagy betegség megakadályozhat a kitűzött cél bevégzésében. Itt az ideje, hogy válaszoljak bizonyos, személyemről keringő rágalmakra. Az az átkozott görög, Polübiosz a fő felelős értük, akit Publius Cornelius Scipio Aemilianus tüntet ki a barátságával. Egyik rabszolgájától megtudtam, hogy történelemkönyvet ír, amelyben tárgyalja többek között Róma Karthágó ellen vívott háborúit. Néhányszor már beszéltem vele; semmi jót nem várok tőle. Bizonyára elereszt majd néhány epés megjegyzést az irányomban, és elhalmozza alávaló hízelgésekkel a támogatóját. Elébe óhajtok menni, ezért vágok bele a régóta érlelt tervembe. Ha nem tartanék a nevetségességtől, kijelenteném, hogy egész egyszerűen élet és halál kérdéséről szól a történet.