Hágár a pusztában [antikvár]

Részlet: Átsné a nagy kerek asztal mellett festett. Az asztal közepén ovális tálcán almák. Pármen, batul, törökbálint, rozzsal-érő, bőr-, citrom- és jonatán. Átsné most a jonatánt festi. A városi polgári iskola természetrajz óráihoz kellenek szemléltető ábrák. Még a héten készen akar lenni munkájával. Míg a jonatán almát pirosította, dúdolt. Átsné állandóan dúdolt munkaközben és mindig ugyanazt a nótát. Többnyire csak zümmögte az édeskés melódiát, de néha a biedermeires szöveget is lehetett hallani: Szabad - s pirulva hallgatott, De senkisem kopogtatott. Csupán a szíve dobogott, Mint kalitban madár szokott. Apró kis lépések, valaki a kilincsen kaparászik. Átsné hátra sem fordítja a fejét, csak modelljeire, az almákra vet aggódó pillantást. Aztán gondolatban már fel is áldozza a bőralmát, részint, mert már lefestette, részint, mert sem fia, Dénes, sem leánya, Hilda nem szereti a bőralmát.