Gyilkosság a templomlépcsőn [antikvár]

Részlet:1A napsugarak pazarló bőséggel aranyozták be a barokk templom lépcsősorát, olyan békésen, mintha sohasem lett volna tél, megszállás, kommunizmus és egyéb bosszúság a városban. A Zrínyi Ilona kórus tagjai egyesével jöttek ki a templomból, ahol a sekrestyében átöltöztek a fellépőruhájukba. Szépek voltak, vagy legalábbis elegánsak, de mindenképp polgáriak a hosszú fekete ruhában, mellükig érő fehér sállal és kezükben a bordó bőrbe kötött kottatartóval. Tizennyolc nő, lányok, asszonyok és leginkább elváltak, akik minden szerdán együtt próbáltak, és vasárnap együtt énekeltek templomokban, közösségi épületekben, jobb helyeken. Ott, ahova meghívták őket. Utoljára a karvezető jött ki a templomból, egy kopaszodó, idősebb úr, akinek az arcán a templomi áhítatot már felváltotta a fontoskodás, amellyel a vezénylés komolyságát akarta kifejezni.A nők három lépcsősoron álltak hatosával, elöl a viszonylag csinosabbak és fiatalabbak, hátrébb a többiek, akik részint hangjukkal, részint az anyagi és társadalmi státuszukkal érdemelték ki, hogy a kórusban énekelhes-