Így láttam a trapézról [antikvár]

A színhely - mi is lehetne más? - ezúttal is a Tarka Ökörhöz címzett exkluzív csehó: esős avagy napsütötte délutánokon ide gyűlnek be a szerző előző írásaiból jószerivel már ismerős, a snapszot meg a hősi gesztusokat igencsak kedvelő törzstagok, s innen, ebből a kocsmának álcázott zsilipkamrából ugranak fejest, valahányszor a szükség vagy a drámai helyzet úgy hozza, a Szerkesztő - más néven: a nagy Redaktor - (ön)életregényének mélyvizeibe, hogy kíméletlenül és csalhatatlan ösztönnel cirkálják be az esetleg (szándékosan) homályban maradt zugokat. Ugyanis - kétség nem férhet hozzá! - olyan ez a regény, mint egy felfedező útra indult tengeralattjáró: változó sebességgel, meg-megállva, de módszeresen halad előre egy életnek nevezett beltengerben, s a kapitány, akinek alkalmasint van már némi navigációs tapasztalata, rendíthetetlen nyugalommal figyeli az áramlatokat és vezeti a fedélzeti naplót.