Galgó három felesége [antikvár]

Részlet a könyvből: A két leány az ablaknál üldögélt. A nyitott ablakon olykor bepattant a künn hevesen ropogó nyári zápor egy-egy szétloccsanó kövérebb cseppjének finom szilánkja, akárcsak a kályhából kipattanó szikra. De nem törődtek vele. Az utcára sem pillantottak ki, ahol néha környékbeli parasztszekér táncolt tova, olyan víg igyekezettel menekülve a macskafejű kövezeten, hogy mozgása az évődő borjúéhoz hasonlított, néha pedig egy svábasszony kacsázott át az utca egyik oldaláról a másikra, felső szoknyáját csuklyaként borítva vissza fejére. Őket ez most nem érdekelte. Őket csak Galgó érdekelte. Ha valaki történetesen belép, szemök csillogásán, ajkoknak még hallgatáskor is érzéki nyitva maradásán, ujjaik bútorperemet, vagy terítőrojtot gyötörgető idegességén tüstént láthatta volna, hogy legényről beszélnek. De nem lépett be senki. Az apa nem volt még otthon, az anya meg örvendett, hogy a vendég unokahúg nem lábatlankodott a konyhán és nem kínozta a földműves-sorbeli rokonok egyenkénti üdvözletével. - És mondd, Teri... mit is akartam kérdezni... és mondd, a szülei nem élnek? - Nem. Az édesanyja korán meghalt, az édesapja nemrégen. Mielőtt idehelyezték. Különben nagyon előkelő ember volt. A minisztériumban dolgozott.