Bővebb ismertető
Valamikor (tíz év előtt) úgy írtam az elbeszéléseket, hogy két-három thémából tákoltam össze egyet ; az egyik szüzsémet, mert rövid volt, hozzáragasztottam egy másikhoz s a kettőből mégis csak kitelt egy jókora történet.
Mire megvénül az ember, kifogy a leleményességből. Most már csak egy thémám van s két elbeszélést akarok belőle írni.
És a múzsa segítségével meg is lesz. Sőt anélkül is. Mert a múzsa kivénült dáma már, aki a világot uralta egykor, most mindössze egy apró pipere-üzletet tart ; hajdan költőket inspirált, ma, a csinált virágok korszakában, legföljebb a toalettet teheti hangulatossá. A háztartása is más volt azelőtt ; szép szobalányát, a Fantáziát, elbocsátotta szolgálatából s a helyett egy szurtos, mogorva mindenest tart : a Megfigyelést.
Az első elbeszélésnél még hasznát veszem, de a másiknál csak lábatlankodnék. Ebből is láthatják a tisztelt olvasók, hogy igen furcsa dologba fogtam bele, mely hasonlítani fog azokhoz a ravasz képekhez, aminők sok helyütt láthatók a magyar házakban. Ha szembe nézik őket, akkor Garibaldit ábrázolják, ha oldalt, akkor Pius pápát. Két kép van egy képen. Mindkettő komoly egyenként, de összevéve a kettő komikus hatást gyakorol.
Mindezeknél fogva én is odabiggyeszthetném czímnek: Galamb a kalitkában - humorisztikus elbeszélés - pedig a lehető legkomolyabb két történetet fogják tőlem hallani.