Forradalom I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A kávéházban füst és alkonyat kapucinerszínű félhomálya barnult. Poharak, csattok és fakult aranyozások rajzoltak erre a meghitt barnaságra, - amit majd egykor a kor társadalomkutató történésze pesti félhomálynak nevez, - bátor, elütköző arabeszkeket. A nagy tükörablakon egy-egy kedves, fiatal leányarc fitos profilja merült fel és úszott át az ablak zöldes taván. Közelben áll a bölcsészettudomány egyetem, onnan rajzanak ilyenkor. Vörös, ijesztően magastömegű teherautók bámultak be pillanatokig az ablakon, bőgésük rekedt, távolinak tetsző. Siető, sötét árnyékfigurák nyargaltak az út egyik oldaláról a másikra, komikus, görnyedt óvatossággal és fürge evezéssel. Mindezek felett pedig szelid öregséggel a Nemzeti Múzeum roppant szürkesége felhőzött az égig. - Vigyél a parasztoknak vizet! - vezényelt undorral egy öreg, feketekabátos pincér a fiatalabb fehérkabátosnak...