Foltyn zeneszerző élete és munkássága [antikvár]

Borítói kissé elszíneződtek.
Sorra ​vallanak életének szemtanúi a hősről. És a legjobb indulatú vallomásból is csak az derül ki, hogy a magát meg nem értett zseninek tartó zeneszerző valójában tehetségtelen senki volt, hogy a magát rendkívül bonyolult léleknek képzelő Foltýn csak az önámítás áldozata lett. „Tönkretette őt, szegényt, a hazug természete. hazug ábrándok megtestesítője volt, híján az érzékelhető valóságnak… ugyan miből akart ezek után alkotni az a szerencsétlen flótás?” – mondta Čapek a feleségével folytatott beszélgetések során hőséről, akinek sorsa életének utolsó hónapjaiban foglalkoztatta. Abban, hogy a végső „tanúvallomásokat” is megírhassa róla, már megakadályozta a halál. ám utolsó regénye mégsem befejezetlen. Nemcsak azért, mert felesége a beszélgetések alapján elmondja a mű tervezett végét, hanem mert Čapek mondanivalója a megírt fejezetekből is világosan kiderül. Ő, aki a kisembert oly szívesen mutatta be hősként, most, a történelem keserű leckéi nyomán, felfedezi annak torz változatát, s kontár mivolta ellenére magát nagy dolgok végbevitelére elhivatottnak érző veszedelmes akarnokot, s a fasizmus szálláscsinálóját leplezi le benne.