Fehér hajó/Kikötő [antikvár]

Részlet a könyvből:A nyáron az Adria egyik szigetén töltöttem a szabadságomat. Pitymallatkor keltem, amikor még néhány csillag is aranylott a derengő égen. Első utam a fügefák alá vitt, ahol egy feketerigó társaságában megreggeliztem. A rigó eleinte gyanakodva pislogott rám, később azonban annyira megszokott, hogy majdnem a vállamra szállt. Lassan, komótosan ettük a fügét. Néha úgy éreztem, hogy ilyenféle lehetett a hangulata az édenkertnek. Az egészben az volt a csodálatos, hogy a rigó, amely termetre sokkal kisebb volt nálam, lényegesen több fügét evett meg, mint én, pedig én se vagyok valami rosszétvágyú ember. Első nap, ahogy éppen javában reggeliztünk, valami motozást hallok a lábam alatt. Odanézek, hát egy teknősbéka. Akkora volt, mint a kalapom. Felémnyujtotta a nyakát, rámnézett és azt mondta: kvá! Nem tudtam, mit akar, mindenesetre adtam neki egy fügét. Rögtön nekilátott, késsel és villával megette. Tudniillik a két első lábát ugyanúgy forgatta, mintha késsel és villával evett volna...