Farkaskölykök és vízipockok [antikvár]

Régi ismerősök: Pénzes Peti, Csutka és gyerektársaik, meg a felnőttek: mama, Dénes bácsi, Marci bukkannak elénk Csernai Zoltán új könyvében. Történetünk - sok lebilincselő, hangulatos pecáskalanddal, iskolai és családi megpróbáltatással - szinte ott kezdődik, ahol a Csukák, harcsák és rosszcsontok című ifjúsági regényben (1972. Móra Könyvkiadó) abbahagyták. Ezeket a csupa szépre, jóra vágyó "igazi" cserkészcsapatot játszó-utánzó kishősöket azonban ebben a regényben már mind gyakrabban csapja meg az élet szele: eltűnődnek a lét gondjain, a felnőttek furcsaságain, az elmúlás elháríthatatlan sötét árnyékán. Kalandjaik közben - bár csak ösztönösen - már ráéreznek világuk buktatóira, és hogy elérjék céljaikat, belekóstolnak a kényszerű megalkuvás gyötrelmeibe is. A szépben, jóban azért rendületlenül hisznek továbbra is, töretlenül keresik az igazságot, derűlátó gyermekhittel, saját költésű Vízipocokindulójukat dalolva vidáman masíroznak a Körösparton a rájuk leselkedő jövő felé.