Ezek az ő neveik [antikvár]

Részlet: ELSŐ FEJEZET A valódi valami Pontusz Beg nem olyan öregember lett, amilyennek elképzelte magát. Ahhoz hiányzott még valami. Sőt elég sok minden hiányzott. Gyerekkorában egy időben mindig védőszemüvegben sétálgatott apja gazdaságában, háta mögött összekulcsolt kézzel - ilyennek képzelte egy öregember életét. Olykor fogott egy ágat is, az volt a sétabotja. Másra sem vágyott, mint hogy megöregedjen. Komótos akart lenni, és megfontolt, a viharokat rezzenéstelen arccal álló kapitány. Úgy tervezte, bölcs emberként fog meghalni. Amikor kezdett kisebesedni az orrcimpája, visszatette a szemüveget a fészerbe a csiszológép mellé, és nyugodtan várta az öregedést, ahelyett hogy elébe szaladt volna. Csak azóta érezte magát öregembernek, amióta hideg lett a lába. Ötvenhárom éves volt, túl fiatal még ahhoz, hogy igazán idősnek számítson, de felismerte a jeleket. A derekában becsípődött egy ideg. Azóta volt hideg a bal lába. Amikor reggel megállt a für-