Expresszvonat/A titokzatos mosoly [antikvár]

Ha ezt a jellemrajzot a Lexikon számára kellene megírnom, melynek tömött betűi között tudvalevőleg nyoma sincs valmely emberi gyöngeségnek, alighanem más formát öltene ez az őszinte önvallomás. El tudja képzelni, ugy-e, hogy mit írnék magamról, ha tógáiban kellene megjelennem a nyilvánosság előtt? Az életrajzok körülbelül mind egyformák; s az enyémből se hiányzanék, hogy tisztes, de tönkrement szülőktől eredtem, iskoláimat kitűnő eredménnyel végeztem, egy kicsikét közöm volt a diplomáciai pályához, annyit utaztam, hogy Peary se vallana szégyent vele, s ezidőszerint mint műtörténész, író és társaságbeli férfiú örvendek a legnagyobbfokú köztiszteletnek. Megírnám, hogy a lefolyt nyáron múltam harminc éves s személyes ismeretségben állok a cár unokaöccsével, az aostai herceggel és az egyiptomi alkirállyal. Kedves, szép, ártatlan liliomszálam, aki most arra készül, hogy drága fiatalságát egy szédelgőnek ajándékozza, hogy a maga tisztaságával egy haszontalan ember életét megváltsa, magával szemben oly őszinte fogok lenni, amilyen még a tubákszagu páterrel se voltam, aki kamaszkoromban a piaristák templomában meggyóntatott. Élőszóval nem mernék előhozakodni ezekkel a vallomásokkal, hiszen híres bátorságom ellenére sohase volna merszem hozzá, hogy a maga kék szemébe nézve életem csúfságait elmeséljem...