Esztergomi lélek [antikvár]

Részlet a könyvből:"Ha álmodom, mindig úgy érzem, csuda történik velem.A sehová sem alakuló, keretnélküli képek suhanása fölöttem, a fantomok lejtése fölsugárzásban-borulásban, alvó, ájult tehetetlenséggel... az álom mindig úgy érint: a titok jár körülöttem ...Sokszor álmodom és az emlékezetemen lebegnek a fölgyüjtött rejtelmek, öreg idők távolából is felém repkednek, történetüket nem tudtam, nem tudom, csak az érzést őriztem, amivel ocsudtam, vannak álmaim, amiknek foszlányai, ha felém sodródnak, meglep az öröm, oktalan, messziről lendülő és csak átadotton, a vidorság fut át rajtam, máskor a képzelet szédülésével, a dimenziókból lehel rám a megtörtént álom szomorúsága, előzmény nélkül, rámkerült hirtelenséggel, alaktalan imbolygással...Az álomjárás ködeiből, évek óta felém érkezik egy álmom, látogatóbb, költögetőbb, mint a többi, visszatérő és most, amikor évek multán szavakkal akarnám utolérni a kimondhatatlant, azt is éreztetnem kellene, hogy ez a kísértő álmom továbbszőtte magát sokszor, az éberség idején is, csak úgy, mint szenderülten, elhagyottan, nyüzsgő vonulással a képzeletem fölött...