Érzelmes levelek [antikvár]

Részlet a könyvből:"Zsolt elvégezte az egyetemet: rajztanár. Hat éven át linkelt, diplomamunkája jelesre sikerült. Kár ugrálni, gondolta kihelyezésekor, és az utolsók között választott. Láposra került...Lia kedves! Elkísértél, itt voltál két napig, leshetem, míg újra látlak. Az őszben semmi hiba, jó kis színek mindenfelé, esténként tekereghetnékem támad, mint egy lidércnek. Tudod te, mi az? Valami kísértetszerűség, az szokott lógni az utcákon, s ha nem vigáyzol, és későn mész haza, eléd toppan, és rád vicsorít... De az a lidérc nem én leszek. Én itt kószálok, e tényérnyi városban, húsz perc, és bejárom. Közepét folyó szeli át, alkonyatkor sokan bámulják a pecázókat. A fekete, távoli alakok apró, sötét pontokként népesítik be a partot. A vashídon örökké járnak, két végén egy-egy trafik szűk ablakai világítanak. De este tízkor alig néhányan lézengenek a cukrászda környékén. Elég jó kávét ittunk, igaz? Ha beülök néha, azóta is rád gondolok. Mikor fázom, ellépdelek az állomásig, átsietek a repülőhídon, sötétben érek haza, vár a szobám. Fát még nem vettem, a plédekkel jól betakarózom. Amit te adtál, az van alul."