Érik a vetés [antikvár]

Részlet a könyvből:A szélmalmok kemenceszerű, barnás teste méltóságteljesen várakozott. Álló vitorláikat ugyan meg-megrezzentette az októberi szellő, de hamarosan viszszazökkentek a várakozásba. Felhőtlenül borult a levegő a végtelenségbe nyúló hódmezővásárhelyi határ felett. Kék kupolája alatt csak a szélmalmok, meg a nyárfás tanyák kínáltak a szemnek pihenőt. S valósággal megváltoztatta a táj szokott arculatát a határba kisereglők fekete tömege. A hivatalbéli emberek tisztes ruhája ünnepélyes színezetet adott a kocsikról és lőcsös szekerekről leszállóknak. A szolgabíró Csongrád felől érkezett. A város szószólója az öreg bíróval jött egy kocsin. S harmadik irányból a Károlyi-grófok jószágigazgatójának fényes fogata repítette az uraság teljhatalmú megbízottját. Visontai Mihály gyalogszerrel jött a Tószegi-földek felől. Miska fél lépéssel haladt apja mögött. Bizakodás és derű simította ki mindig töprengésről tanúskodó homlokát. Előrehajolt, hogy jobban érthesse apja halk szavát: - Na, ezt is megértük, hálá Istennek.