Eredendő bűn [antikvár]

Adam ​Dalglieshnek, a Scotland Yard parancsnokának – mellesleg jó nevű költőnek – ezúttal igazán \testre szabott\ feladat jut: egy patinás londoni könyvkiadóban, a velencei Ca\' d\'Oro Temze-parti másában székelő Peverell Pressben gyanús halálesetek történnek. A félreeső irattárban holtan találnak egy idős szerkesztőnőt – a körülmények ugyan öngyilkosságra utalnak, de mindenkit óvatosságra int az egész céget igen kellemetlenül érintő, talányos szerencsétlenségek sorozata: valami gonosz ismeretlen nemrégiben mindenféléket beleírt egy nagyra becsült szerzőjük könyvének korrektúrájába, egy másik készülő könyvnek meg az illusztrációs anyaga tűnt el szőrén-szálán. Pár hét múlva pedig egy harmadik szerző, a memoárjain dolgozó Lord Stilgoe névtelen levelet kap, amelynek írója azt kérdi, bölcs dolog-e a Peverell Pressnél megjelennie, amelynek a háza táján valamivel korábban elhunyt két másik szerző… Az ügyet tovább bonyolítják a cégvezetők közt feszülő súlyos ellentétek: a legnagyobb részvényhányaddal rendelkező agresszív elnök-vezérigazgató, Gerard Etienne dinamikus kiadót szeretne, olcsóbb helyen, Frances Peverell, a cégalapító utolsó leszármazottja viszont foggal-körömmel ragaszkodik a pompás, másfélszáz éves palotához, amelynek múltját őseinek a legendák homályába vesző árnyai töltik meg, azonkívül mindenféle mendemondák egy újra megy újra láthatóvá váló vérfoltról. Aztán a Peverell Pressnél egyszer csak megindul a gyilkosságok sora, és Dalgliesh hamarosan arra a következtetésre jut, hogy a bűntények nyitja a múltban keresendő – de hogy pontosan hol, nos, ahhoz az egész hatalmas irattárat át kellene vizsgálni…