Enyém a végszó [antikvár]

ELSO FEJEZET DAMIAN Kivettem két üveg hideg sört a hűtőből, és kiléptem vele a jacht fedélzetére. Az ügynököm - aki egyben a jóbarátom is - a fedélzet végében állt, és telefonált. Felemeltem a kezemben lévő gyöngyöző italt, jelezve vele, hogy az egyiket neki szántam. Felém biccentett a fejével, majd ráncolni kezdte a szemöldökét, és hosszasan magyarázni kezdett a vonal túlsó felén lévőnek. Levágódtam az ülőalkalmatosságra, és a háttámlának dőlve hagytam, hogy a nap az arcomat érje. Rövid időn belül elérjük Jamaica partjait, és őszintén szólva már alig várom, hogy stabil talaj legyen a lábam alatt. Már lassan négy hete, hogy a szigetre utaztam, és Liam pedig ma végre meglátogatott. Persze tudom, hogy valójában csak az alattunk száguldó katamarán érdekeke, mert alighogy üdvözökük egymást, Alexiáról érdeklődött. így hívták a vitorlás jachtot, amit nem kereszteltem át, mert tetszett nekem az a fantázianév, amit a Campers & Nicolsons vállalat adott neki. Nem egy olyan jacht, amire felkapják az emberek a fejüket, mert alig 30 méter hosszú, és