Emberpiac [antikvár]

Táblák enyhén deformáltak, tulajdonosi pecséttel.
Részlet a könyvből: Az áprilisi szél élesen süvített át a Teleki-téri bódék között s megtorpant a csarnok falánál, ahol a kubikosok talicskái sorakoztak széles táborban. Mintha valami hadsereg lett volna a talicskák hosszú sora, indulóban gyakorlatra vagy a harctérre. Foltos kabátjaikat a hátukra terítve, jöttek-mentek az emberek a talicskák körül, kapargatták szőrös arcukat. Hol az egyik, hol a másik vállukon rántottak egyet, hogy helyreigazítsák a le-lecsúszó nagyujjast. Tekintetük meg-megakadt a piac nyüzsgő terén, különféle bódék sokasága kínálta ott a tarka halmokban felpúpozott árut. A Népszínház-utca felé sorakozva, az ócskások árulták a viselt holmit: ruhát, lábbelit, ütött-kopott bőröndöket, fonott kosarakat; az utca torkolatánál baromfi- és tojásáruk, legvégül pedig a virágos bódék következtek. Ezek előtt, cégér gyanánt, arannyal, ezüsttel befuttatott koszorúk csüngtek az ajtókban. Alább, a Szerdahelyi-utca és a Fiumei-út között, a bútorosok, ócskavasasok kínálgatták portékáikat: annyi volt itt az áru, hogy elég volt eligazodni a szemnek az egymásra rakott bútorok, kályhák, tűzhelyek, rozoga gépek és gépalkatrészek között. A fiumei úti részen pedig, egészen a villamos vágányokig, kis kocsik szorongtak egymás hegyén-hátán, megrakva mindenféle ringy-rongy holmival. A köztük nyüzsgő embertömeg fáradhatatlanul keresett, kutatott a szemével, ki-kinézte, mit tudna venni a zsebében lapuló néhány fillérért?