Első utam Ázsiába [antikvár]

Benső örömmel tölt el, hogy első útirajzomat átnyujthatom az ifjúságnak. Útleírásom olyan utazást beszél el, amelyet még egyetemi éveim előtt tettem meg. Az iskolában egyetlen tantárgy sem bilincselt le akkora erővel, mint a földrajz. Feszült érdeklődéssel követtem a tanítást és boldogan rajzolgattam meg odahaza sorjában az országok térképét, amelyekkel éppen foglalkoztunk. E mellett valósággal faltam a kezembe kerülő útleírásokat, elsősorban Stanleyt és Livingstonet. Tizenötéves voltam, amikor Nordenskiöld hazatért a Vega hajóval Európa és Ázsia körülhajózásából. Ez volt a leghatalmasabb ösztönzés, egyenesen sorsdöntő az életemben. Öt évvel később elkövetkezett a vágyva-vágyott alkalom. Nem a sarkvidék, amelyről Nordenskiöld hazatérése óta annyit álmodoztam - Ázsia! De sokkal nagyobb volt a csábítás, hogysem leküzdhessem. Elszalasztott alkalmak nem térnek vissza! Meg kell ragadni a kínálkozó pillanatot. Máskülönben megbánja az ember ingadozását és évekig hiába várja az újabb alkalmat. Sohasem bántam meg, hogy 1885-ben vonakodás nélkül elfogadtam az ajánlatot, hogy elutazzam a Nobel családhoz Baku mellé, ahol Nobeléknek petróleum-forrásai vannak. Ezzel tárultak fel előttem Ázsia elzárt kapui.