Elrabolt életek [antikvár]

Bevezető Baltimore, Maryland 1939. augusztus 3. Történetem egy tikkasztó augusztusi éjszakán kezdődik, olyan helyen, ahol még sosem jártam. Az a szoba csak a képzeletemben létezik. Többnyire nagynak képzelem. Falai hófehérek, az ágyon olyan ropogós az ágynemű, mint az avar. Ebben a magánlakosztályban minden holmi a legfinomabb anyagból készült. Odakint bágyadt szellő lengedez, az ablakok előtt a fák zöldjében megbúvó kabócák cirpelésére lüktet a levegő. Fenyőillat szűrődik a helyiségbe. A mennyezeti ventilátor keltette légáram meglengeti az ablak spalettáit, ám a szobát megülő párás forróságot alig enyhíti. Az ápolónők az ágyra szorítják a hangosan jajgató fiatal nőt. A nő arcán patakzik a verejték, karja, combja ís csatakos az izzadságtól. Biztosan elrémülne, ha látná most magát. Pedig szép fiatalasszony. Finom, törékeny teremtés. Nem az a fajta, aki képes lenne rosszat tenni valakivel. Megettem már a kenyerem javát, és hosszú életem során arra jutottam, hogy a legtöbb ember nem akar szándékosan ártani másoknak. Boldogul, ahogy tud, és ha árt vele, az csak a túlélésért folytatott harc egyik szörnyű velejárója. Ami az után az utolsó, rettenetes erejű nyomás után következik, azért ő nem hibáztatható. Dehogy akarta, hogy ez